Mi is csak egy jobb kirándulást szerettünk volna.

Szeretünk kirándulni. Gyerekkel azonban hamar kiderül, hogy ugyanaz az ösvény egészen mást jelent egy felnőttnek és egy gyereknek.

Mi látunk egy gyönyörű erdőt, egy kilátót a távolban és még három kilométer kellemes sétát. Ő pedig néha csak azt kérdezi: „Mikor érünk már oda?”

Innen indult a Kalandösvény ötlete.

Nem szerettük volna telefonnal vagy mesével lekötni a gyerekeket kirándulás közben. Inkább azt szerettük volna, hogy maga az út váljon érdekesebbé.

Hogy egy botból varázspálca lehessen. Hogy megálljunk megnézni egy különös bogarat. Hogy egy fa odújában valaki szerint manó lakjon. Hogy legyen időnk olyan dolgokról beszélgetni, amelyekre hétköznap talán nem jut idő.

Így született a Kalandösvény.

80 kártyát készítettünk négyféle kalanddal: MOZGÁS. FELFEDEZÉS. BESZÉLGETÉS. MESE.

A cél nem az, hogy a kártyák lefoglalják a gyereket, amíg a felnőttek kirándulnak. Éppen ellenkezőleg. Azt szeretnénk, hogy segítsenek együtt felfedezni, játszani, beszélgetni és történeteket kitalálni.

Mert néhány év múlva valószínűleg egyikünk sem fog emlékezni arra, hogy azon a vasárnapon pontosan hány kilométert tettünk meg. Arra viszont talán igen, hogy találtunk egy furcsa követ. Hogy apa majdnem leesett a farönkről. Vagy hogy egy öreg tölgy mögött egészen biztosan egy manó lakott.

Nem a megtett kilométerekre fognak emlékezni.

Hanem arra, amit közben együtt átéltetek.

Találkozunk az ösvényen.